Hőhullámok előfordulása és természetes lefolyása

A hőhullám a leggyakoribb panasz a menopauza átmeneti időszakában, a nők akár 80%-át érintheti
Már a késő reproduktív korban is előfordulhatnak, főleg a menstruáció környékén, de általában enyhék
Perimenopauza korai szakaszában a nők kb. 40 %-át érinti
Késői perimenopauza és korai posztmenopauzában a nők 60–80%-a tapasztalja

Súlyosság

A legtöbb nő súlyosnak érzi a hőhullámokat, de csak 20–30% fordul orvoshoz.

Négy tipikus „tünetpálya” fordul elő közel azonos gyakorisággal:

Korai kezdet, majd enyhülés (18%)
Menopauza körül indul, majd később csökken (29%)
Korai kezdet és tartósan erős tünetek (26%)
Tartósan enyhe vagy alig észrevehető tünetek (27%)

Mik azok az állapotok, eltérések, amik fokozott rizikót jelentenek a hőhullámok kialakulására?

Elhízás: érdekes módon a magasabb ösztrogénszint ellenére több hőhullám fordul elő, de fogyás enyhítheti a tüneteket.
Dohányzás
Kevés fizikai aktivitás
Alacsonyabb szocioökonómiai státusz (pl. alacsony iskolázottság, anyagi nehézségek)
Hormonális tényezők: főleg az FSH szint emelkedése jelez előre több tünetet
Etnikai tényezők: afroamerikai nők gyakrabban és hosszabb ideig tapasztalják, ázsiai (japán, kínai) nők ritkábban
Genetika: vannak, akik öröklötten hajlamosabbak a hőhullámokra. Ez azért van, mert bizonyos gének apró eltérései érzékenyebbé teszik az agy hőszabályozó központját. Az egyik ilyen gén a TACR3, amely egy idegi hírvivő anyag (neurokinin B) működését szabályozza. Tudjuk, hogy ez valóban szerepet játszik a hőhullámokban, mert amikor a kutatók egészséges, már menopauzán átesett nőknek mesterségesen adtak ebből az anyagból, az azonnal hőhullámot váltott ki.

Meddig tartanak a hőhullámok?

Régen azt gondolták, hogy a hőhullámok néhány éven belül elmúlnak. Az újabb vizsgálatok szerint azonban:

Átlagos időtartam: 7–8 év
Minden harmadik nőnél: ≥10 évig is fennállhat
Az egyik nagy amerikai vizsgálatban (Penn Ovarian Aging Study) kiderült, hogy a hőhullámok átlagosan közel 5 évig tartanak, de a nők harmadánál akár 10 évig is megmaradhatnak.
Egy másik kutatás (SWAN – Study of Women Across the Nation), amely közel 1500 nőt követett hosszú időn át, azt találta, hogy a hőhullámok átlagosan 7 évnél is tovább tarthatnak. Akiknél a tünetek már a perimenopauza korai szakaszában elkezdődtek, azoknál gyakran több mint 11 évig fennmaradtak.
Időskorban is fennmaradhat: 8–9% a 70-es éveikben is tapasztalt hőhullámokat.
Etnikai különbségek: afroamerikai nők – leghosszabb (átlag 10 év); kínai és spanyol nők – legrövidebb (kb. 5 év).

Miért jelentkeznek ezek a tünetek?

Ok: A csökkenő ösztrogénszint hatással van az agy hipotalamuszára, amely a test „hőszabályozó központja”.
Normálisan a hipotalamusz csak akkor indítja be a hűtési folyamatokat (izzadás, értágulat), ha a testhőmérséklet valóban emelkedik.
Perimenopauzában az ösztrogénhiány miatt a „hőtolerancia-zóna” beszűkül: apró hőmérséklet-változást is vészjelzésként érzékel az agy, ezért indokolatlanul elindul az értágulat és az izzadás → hirtelen jön a hőhullám.
Következmény: nappali diszkomfort, éjszakai izzadás → alvásmegszakítás.

Miért rosszabb éjjel az izzadás?

Alvás közben a hőszabályozás érzékenyebb, így gyakori az éjjeli izzadás és felébredés.

Miért nincs a férfiaknak hőhulláma, hiszen nekik eleve alacsonyabb az ösztrogén szintjük?

Nem az abszolút ösztrogénszint számít, hanem a változás.

A férfiakban az ösztrogénszint stabilan alacsony, főként a tesztoszteron átalakulásából keletkezik.

A nőkben viszont a perimenopauza alatt drámai ingadozások történnek → hol nagyon magas, hol hirtelen alacsony az ösztrogénszint.

A hipotalamusz ezekre az ingadozásokra érzékeny, nem a konstans alacsony értékre.

Ezért férfiaknál nincs hőhullám, nőknél viszont a hormonális hullámzás elindítja a folyamatot.

Férfiaknál más az „alapbeállítás” a hipotalamuszban

A férfi hipotalamusz fejlődése prenatálisan más, mert az férfi hormonok hatására a receptorok aránya és érzékenysége különbözik.
A nők hipotalamusza életük nagy részében hozzászokik a magas ösztrogénszinthez, és ennek fenntartása a „normál állapot”.
Amikor ez a háttértámogatás hirtelen visszaesik → zavart szenved a hőszabályozás.

Tehát az egészséges férfiak azért nem szenvednek hőhullámoktól, mert:

A hormonjaik alacsony, de stabil szinten maradnak.
Nőknél a perimenopauzában hirtelen és szélsőséges ingadozás történik → a hipotalamusz hőszabályozó központja érzékenyen reagál → hőhullám.
Férfiaknál mesterségesen kiváltott hormoncsökkenés (pl. prosztatarák terápia) ugyanazt a tünetet előidézi, tehát a jelenség valóban hormonális eredetű.

Mi ennek az egésznek a jelentősége a Te életedben?

Nem kell szenvedned!

Bár a hőhullámok sok nő számára a perimenopauza legkellemetlenebb tünetei, szerencsére nem kell őket tétlenül elviselni. Többféle kezelési lehetőség létezik – a hormonpótló terápiától kezdve a nem hormonális gyógyszereken át az életmódbeli megoldásokig. Ezekről azonban egy külön blogcikkben fogok részletesen írni, hogy mindenki megtalálhassa a számára megfelelő utat.

A következő részekben a perimenopauza további tüneteivel – például súlygyarapodással, az alvászavarral és a memóriazavarral – foglalkozunk.

A sorozat első részét itt tudod elolvasni.

Források, ha mélyebben is érdekel a téma:

Az UpToDate és az Endotext nemzetközi orvosi kézikönyvek, amelyeket orvosok és kutatók írnak és rendszeresen frissítenek. Ezek adják a legmegbízhatóbb szakmai alapot a perimenopauza és a hőhullámok megértéséhez.

A SWAN (Study of Women Across the Nation) vizsgálat több mint 3000 nőt követett hosszú éveken át. Az eredmények szerint a hőhullámok átlagosan 7–8 évig tartanak, de sok nőnél 10 évnél is tovább fennmaradnak.

A Penn Ovarian Aging Study szintén hosszú távú kutatás volt, amely megerősítette, hogy a hőhullámok gyakran sokkal tovább elhúzódnak, mint korábban hitték.

A genetikai tényezők is szerepet játszanak: például a TACR3 gén bizonyos variánsai fokozzák a hőhullámokra való hajlamot.

Irodalomjegyzék

Harlow SD, Gass M, Hall JE, et al. Executive summary of the Stages of Reproductive Aging Workshop + 10: addressing the unfinished agenda of staging reproductive aging. J Clin Endocrinol Metab. 2012;97(4):1159–1168. doi:10.1210/jc.2011-3362
Santoro N, Epperson CN, Mathews SB. Menopausal Symptoms and Their Management. Endotext [Internet]. South Dartmouth (MA): MDText.com, Inc.; 2000–. [Frissítve: 2021. április 8.]
Freeman EW, Sammel MD, Lin H, et al. Duration of menopausal hot flushes and associated risk factors. Obstet Gynecol. 2011;117(5):1095–1104. doi:10.1097/AOG.0b013e318214f0de
Avis NE, Crawford SL, Greendale G, et al. Duration of menopausal vasomotor symptoms over the menopause transition. JAMA Intern Med. 2015;175(4):531–539. doi:10.1001/jamainternmed.2014.8063
Gold EB, Sternfeld B, Kelsey JL, et al. Relation of demographic and lifestyle factors to symptoms in a multi-racial/ethnic population of women 40–55 years of age. Am J Epidemiol. 2000;152(5):463–473. doi:10.1093/aje/152.5.463
Crandall CJ, Manson JE, Hohensee C, et al. Association of genetic variation in the tachykinin receptor 3 gene with hot flashes and night sweats in the Women