Az inzulinrezisztencia (IR) manapság már a csapból is folyik. Szinte mindenki hallott róla, sokan már kész diagnózissal érkeznek orvoshoz: „Én IR-es vagyok.” Külön menük, receptkönyvek, élelmiszerek épülnek rá: IR-barát kenyerek, sütemények, edzésprogramok.

De vajon valóban létező betegség az inzulinrezisztencia, vagy ez inkább egy divatirányzat?

Ebben a blogbejegyzésben ezekre a kérdésekre adok közérthető, de szakmailag megalapozott választ. Ez egy több részes sorozat első darabja, ahol lépésről lépésre mutatom be az inzulinrezisztencia hátterét, okait és következményeit.

Önálló betegség vagy állapot?

Az bizonyos, hogy az inzulinrezisztencia nem csupán egy divatbetegség. Abban viszont nincs egyetértés, hogy önálló betegségről, anyagcsereállapotról vagy anyagcsere rizikó helyzetről van szó. Szerintem mindegy is, minek nevezzük, a végeredmény ugyanaz: a sejtek – elsősorban a vázizom, a máj, és a zsírszövet – ilyenkor csökkent válaszkészséget mutatnak az inzulinra és ez számos betegséghez vezethet.

Az inzulin az a hormon, amely segíti a cukor bejutását a sejtekbe. Ha a sejtek nem reagálnak megfelelően, akkor:

a sejtek kevesebb glükózt vesznek fel
a májsejtek sem tudják felvenni a cukrot, így nem is érzékelik, hogy elég a cukor, tovább termelik a cukrot
a hasnyálmirigy egyre több inzulint kénytelen termelni, hogy kompenzáljon.

Így alakul ki a krónikusan emelkedett inzulinszint – sokáig látszólag „normál” vércukorszint mellett.

Miért alakul ki az inzulinrezisztencia?

Bár az IR kialakulása összetett, a leggyakoribb ok mégis egyértelmű: az elhízás, különösen a hasi típusú (viszcerális) zsírfelhalmozás.

Fontos azonban hangsúlyozni: nem csak túlsúlyos emberek lehetnek IR-esek! A következő tényezők normál testalkat mellett is IR-hez vezethetnek:

ülő életmód, mozgáshiány
kis izomtömeg
finomított szénhidrátokban gazdag étrend
krónikus stressz, alváshiány
hormonális zavarok (pl. PCOS, pajzsmirigy)
bélflóra egyensúlyzavar
genetikai hajlam

Ebben a részben az elhízás és IR kapcsolatáról olvashattok.

Túl sok zsír – rossz helyen

A legtöbben úgy gondolnak a zsírszövetre, mint egyszerű „raktárra” – egy passzív tömegre, ami ott van, ha túl sokat eszünk.

De valójában a zsírszövet egy hormonálisan aktív, immun- és anyagcsere-szabályozó szerv.

A baj nem az, hogy van zsír, hiszen szükségünk van rá. Fontos azonban, hogy hol, mennyi és milyen zsír van és az hogy működik.

Mi történik pontosan a zsírban, ami inzulinrezisztenciához vezet?

A zsírszövet nem csak energiaraktár, hanem hormonokat és gyulladásos anyagokat is termelő szerv. Az ilyen bioaktív (jelzőmolekula) anyagokat nevezzük adipokineknek.

Amikor a kalóriabevitel túl nagy, és a bőr alatti zsírszövetek túltelítődnek, a zsírsavak olyan helyeken kezdenek el felhalmozódni, ahol egészséges állapotban csak kevés van belőlük (pl. szervekben, izmokban, erekben). A nem megfelelő helyen a zsírsejtek nem megfelelően működnek, így:

gyulladásos folyamatok indulnak be
az általuk normálisan is termelt anyagok (adipokinek) összetétele kedvezőtlen irányba tolódik el.

Krónikus, alacsony fokú gyulladás – a csendes romboló

Túlsúly, főként viszcerális elhízás esetén:

a zsírsejtek megnagyobbodnak (ez nem egészséges növekedés),
oxigénhiányos, stresszes környezet alakul ki a szövetben,
immunsejtek (pl. makrofágok) áramlanak be, hogy „segítsenek”.

Viszont ez nem megoldás, hanem újabb gyulladásos folyamatot indít el:

gyulladásos hírvivők szabadulnak fel
ezek tovább rontják a sejtek inzulinra adott válaszát

Ez az állapot nem okoz lázat vagy fájdalmat, de sejtszinten állandó "gyulladásban tartja" az anyagcserét.

Felborul az adipokinek egyensúlya

A zsírszövet normálisan is termel jelzőmolekulákat (adipokinek), köztük hormonokat is, amelyek szabályozzák az étvágyat, anyagcserét, gyulladást. Elhízás esetén azonban ezen anyagok aránya megváltozik.

Biokatív anyag	Normál szerep	Elhízásban
Adiponektin	Fokozza az inzulinérzékenységet, csökkenti a gyulladást	Csökken
Leptin	Jelzi az agynak, hogy van elég energia → csökkenti az étvágyat	Megemelkedik, de az agy nem reagál rá → leptinrezisztencia
Resisztin, TNF-α, IL-6	Gyulladást fokozzák, inzulinjelátvitelt gátolják	Megemelkednek

És hogyan lesz ebből inzulinrezisztencia?

A gyulladásos anyagok és a felborult adipokin-egyensúly:

blokkolják az inzulin hatását
emiatt a sejtek, pl. az izomsejtek nem veszik fel a cukrot → a vércukorszint nő
a májsejtek sem érzik az inzulin jeleit → tovább termelik a glükózt
a hasnyálmirigy próbálja kompenzálni az emelkedő vércukorszintet à még több inzulint termel.

Így jön létre az az állapot, amikor a vércukor még "normális", de az inzulinszint túl magas – ez a klasszikus korai IR.

Összefoglalva:

Az inzulin rezisztencia nem egy kamubetegség, hanem egy olyan rizikóállapot, ami betegségekhez vezethet
Leggyakoribb oka az elhízás, azonban sovány emberek is lehetnek inzulin rezisztensek
A zsírszövet nem „csak zsír”, hanem hormontermelő, gyulladást szabályozó szerv
Elhízásban a nem megfelelő helyen rakódik le zsír és a nem megfelelő helyyen felhalmozódó zsír kórosan működik: gyulladást kelt, rossz arányban termeli a jelzőmolekulákat, hormonokat
Ez a hormonális és gyulladásos eltolódás vezet el oda, hogy a sejtek nem hallgatnak többé az inzulin szavára

A címben feltett kérdésre a válasz: ha elhízott vagy, akkor valószínűleg igen; ha nem vagy elhízva, akkor is lehet, hogy igen.

A következő részben azt járjuk körül, hogyan lehet IR-ed akkor is, ha sovány vagy, és mit jelent az, ha valaki „belül zsíros”, de kívül vékony.

Források:

UpToDate® – Clinical summaries

Insulin resistance: Definition and clinical spectrum
(Elsődleges forrás az IR mechanizmusairól, okairól, klinikai képéről)

Endocrine Society Clinical Guidelines

"Management of the Metabolic Syndrome"
"Evaluation and Treatment of Polycystic Ovary Syndrome"

Nature Reviews Endocrinology / Metabolism

Hotamisligil GS. Inflammation and metabolic disorders. 2006.
Guilherme A, Virbasius JV, et al. Adipocyte dysfunctions linking obesity to insulin resistance and type 2 diabetes.

Cell Metabolism, Diabetes Care, Lancet Diabetes & Endocrinology